2023. június 4., vasárnap

Schanz, Leutascher Geisterklamm und Wasserfallsteig, SzG3

 Vissza a főoldalra (katalógus)

A Beszámoló Fotóalbuma ITT található!

Nem tudom mennyire tűnt fel, de az egész út alatt a német-osztrák határon ingadoztunk, főleg a német oldalon voltunk, de rengetegszer átmentünk Ausztriába is. Füssennél gyorsabb (vagy érdekesebb) volt Ausztrián keresztül Füssen déli oldalára menni (meg ott kb. 30 Euró centtel! olcsóbb volt a benzin), a lombkorona ösvényen konkrétan ott a határ (az egyik lábbal Ausztriában, a másikkal Németországban), a Zugspitze is megoszlik a két ország között. 

Itt az a helyzet állt elő, hogy az egyik bejárat Németország felől nyílik, a másik Ausztria felől, de az egész szurdok Ausztriában található. Nem tudom, hogy a határokat hogyan határozták meg, de a határ a szurdok alsó bejáratánál található, a második képen látszik is, hogy van egy zárható ajtó járdán, az az államhatár. Ennél a pontnál csak a vízeséshez lehet bejutni és belépődíjas. Sajnos, amikor mi ott voltunk, nem volt nyitva. Miután az ide vezető úton nem lehet autóval bejönni, a városkában tettük le az autót, majd elindultunk a sétaúton. Kb 400 m a bejáratig (első kép). Ott szembesültünk azzal, hogy nincs nyitva. Kisebb tömeg is ugyanígy járt, akik morcosan fordultak vissza. Kifelé menet megnéztük, hogy tényleg semmi információ nincs kitéve, de egy táblán láttuk, hogy a büfé és a bejárat zárva van. Senki nem vette észre a viszonylag kis cetlit, vagy nem feltételezte, hogy valami ok miatt zárva lehetnek.

Azért nem kell elkeseredni, innen is be lehet járni a szurdokot, csak kissé melós. Szemben állva a szurdokkal, ha jobbra megyünk akkor egy meredek szerpentinen fel tudunk jutni a Panoráma hídhoz, ha balra, akkor egy Gletscherschliff nevű éttermet érintve egy hosszabb, de talán nem annyira meredek úton szintén a hídhoz juthatunk. Ez után fel tudunk menni a szurdok kijáratához (oda ahol véget ér a fém ösvény), nem az éttermi végéhez és onnan vissza lehet fordulni.

Kevésbé nehéz, ha felmegyünk az osztrák oldalon lévő parkolóhoz (parkolási díj) és onnan látogatjuk meg a szurdokot. Sokkal laponyagosabban lehet sétálni, nem kell az alsó bejárat és a Panoráma híd közötti szintkülönbséget legyűrni. Ez nekünk már a korunk miatt is fontos. 

Ha így teszünk, akkor a parkolótól egy közel vízszintes erdei úton el kell sétálni a tényleges bejáratig, ahol néhány lépcsőn lemenve ott is vagyunk a trepniknél. Ellentétben a Partnachklamm-al, itt nem a szurdok alján visz az út, hanem közel a tetejéhez. E miatt talán kevésbé látványos ahhoz képest. Ahhoz képest, hogy mennyi pénzt és energiát beletettek az útba, szokatlan módon ingyenes a megtekintése. Célszerű a Panoráma hídig elsétálni, semmi nehézséget nem okoz a túra, alig van néhány lépcső. Ha le akarunk menni az alsó végéhez, akkor a már korábban említett két megoldással pont oda juthatunk.

Az egyetlen nehézség az lehet, hogy csak egy irányba nem tudjuk megnézni a szurdokot, mivel valahogy vissza kell jutni az autóhoz, akár lent, akár fent hagytuk. Aki sokat bír, az megteheti a német oldal felől, aki kevesebbet, annak inkább a felső, osztrák bejáratot ajánlom. 

- a német oldal:




- az osztrák oldal:

















Vissza a főoldalra (katalógus)

2016. augusztus 28., vasárnap

Sankt Peter am Hart, Hagenau, SzG3


Tovább folytatom az osztrák kastély (és vár) vadászatomat, ismét találtam néhányat az utazásaim során. Ezek közös jellemzője, hogy mint valakinek, vagy valaminek a tulajdonában állnak, zömmel csak kívülről tekinthetőek meg. Ennek ellenére azért érdemes megnézni ezeket a kastélyokat, mivel kellemes pihenőhelyül szolgálhatnak egy hosszabb út során, vagy esetleg más tanulság is levonható belőlük. Például olyan, hogy lehet egy kastélyt alapítványi célból is használni, mivel jelenleg magántulajdonban van (Freiherr család), de jelenleg az Innviertel egyik kulturális központjaként működik (alapítványon keresztül). Az Inn folyó ezen a részen határfolyó Németország és Ausztria között és ennek árterében helyezkedik el a kastély. A víz két oldalról fogja körül, az öböl felől lehet a leglátványosabb képeket készíteni róla. Ha a kastély éppen zárva van (nincs rendezvény) akkor is viszonylag jól körüljárható a kastély, kivéve az öböl felőli oldalt, az el van zárva. A kastélyhoz tartozó templom sem templomként működik már, kiállítási és koncert célokra használják.
Visszatérve az Inn-hez. A folyó fő medre úgy 100 m-re van a kastélytól, viszont a folyó hosszában teljesen meghagyták a természetes partszakaszt, így egy lagúna rendszer alakult ki, valóságos madárparadicsommal. Ha valaki hoz egy jó távcsövet, rengeteg féle madarat tud megfigyelni a partról. Valamint jó horgász hely is, több horgászt is láttam a parton. Amúgy gyalog szerintem a terület nem igen járható be a sok víz és sziget miatt, de Braunau am Inn felé úgy láttam, hogy megy egy kerékpárút a parton.

Az összes, Sankt Peter am Hart, Hagenau-ban készült kép ITT található!

Vissza a főoldalra (katalógus)













Vissza a főoldalra (katalógus)

Zeillern, SzG3


Amikor szokásom szerint meg-megálltam Amstettennél - elsősorban vasútfotózás miatt, bár az utóbbi időben elég gyenge volt a felhozatal - többször láttam, hogy ki van egy tábla téve, mely szerint nem túl messze van itt egy Schloß Zeillern nevű kastély. Most legutóbb be tudtam iktatni, hogy megnézzem. "Szokás" szerint ez is egy magánkastély, ami jelenleg szállodaként és konferencia központként működik. Maga a falu kb. 10 km-re van Amstettentől, ami igazán meg szokott lepni ilyen helyeken, hogy egyrészt a helyiségek abszolút rendben vannak, és amik ott vannak - jelen esetben ez a kastélyszálloda - működnek. Pedig ide csak úgy nem lehet beesni, direkt ide kell jönni. Amúgy a kastély valaha vízi vár lehetett, mivel a várárok egy része még meg van. Itt egy kellemes kis parkszerűséget alakítottak ki egy kis szigettel. Szokás szerint nagyon tetszik, ahogy a vizeket kezelik. A kastély valaha zárt belső udvaros volt, de az egyik sarkát elbontották, így az udvar szabadon hozzáférhető. Az elbontott torony helyétől nem messze néhány üvegvitrin található, szoborrá? átalakított - ilyen formában használhatatlan - hangszerek találhatóak. Az üveg nincs összetörve, legraffitizve. Ezt csak úgy megemlítem. Maguk a vitrinek valószínűleg azzal vannak összefüggésben, hogy a kastélyt 1988 óta használja az alsó-ausztriai Brass Music Association. Egyetlen furcsaság a vörös aszfalt burkolat és az ugyanilyen színű híd volt (a kis szigetre), de ez legyen az Ő problémájuk.

Az összes, Zeillern-ben készült kép ITT található!

Vissza a főoldalra (katalógus)

















Vissza a főoldalra (katalógus)

2016. augusztus 18., csütörtök

Ranshofen, SzG3


Most ismét egy olyan területre látogatunk el, amely már a korábban ezen a környéken meglátogatottak sorsára jutott. A város látványossága a dombon lévő volt kolostoregyüttes, amelyet (mely igen hosszú múltra tekint vissza, első említése 1040 körüli) - mivel igencsak frekventált helyen fekszik - sokszor kiraboltak, felégettek. Maga a terület is folyamatosan gazdát cserélt, végleg 1816-ban tért csak vissza (az egész Innviertel-lel együtt) Ausztriához. Az első tapasztalat itt az volt, hogy - miután nem igen volt útbaigazítás a kolostorhoz - , hogy szinte minden étteremben, ahol megpróbáltam információhoz jutni, a személyzet magyar volt. A második tapasztalat az volt, hogy maga a kolostor, ami volt kastély, vár is, jelenleg iskolaként működik (Landesmusikschule Braunau). A kolostorhoz tartozó templomot éppen restaurálták, így azt sem tudtam megnézni. A kolostor mellett egy szép nagy park található, itt megint találkoztam azzal, hogy hogyan bánnak az élő vizekkel Ausztriában is. A parkon (ami egyben egy szép játszótér) átfolyó patak éppen hogy csak egy mederben folyik, szerintem alig pár centire a talajszinttől. Követve a patakot, egy füves parkhoz értem, ahol egy szép tó található. Elolvasva a tó partján lévő táblát, azt tapasztaltam, hogy a helybeliek nagyon büszkék az uniós támogatással létrejött vízrendszerükre. Nekem az volt az egészben az érdekes, hogy a vízrendszer pont a dombtetőn van és onnan lefelé vezérelve a vizeket (patakokat), milyen kellemes és működő patakrendszert alakítottak ki. Itt ez volt a legkellemesebb látvány nekem (bár a kolostor - kastély épületei és szépek voltak).

Vissza a főoldalra (katalógus)

Az összes, Ranshofen-ben készített fotó ITT található!


















Vissza a főoldalra (katalógus)